A rejtélyes állatember ("jeti")
2005.06.29. 23:26
Mindenki hallott már a Himalája „óriási majomember”-éről vagy a „jetiről”, és az észak-amerikai „nagylábúról”. A világ minden táján láttak már ilyen rejtelmes lényeket – az erdők állatemberét – Kínában, Ausztráliában, Afrikában, a szibériai pusztaságban, és az Amazonas őserdeiben is. A meglepően hasonló leírások rendszeresen gyűlnek, s nemcsak tudósoktól származnak, hanem egyszerű emberektől, akik olyan emberszabású állatokról számolnak be, amelyek nem hasonlíthatók semmilyen ismert élőlényhez sem.
A legérdekesebbek azok a találkozások, melyekben a szemtanú közelről és hosszan tudja megfigyelni a különös teremtményt, higgadt és alapos tanú nagyban hozzájárulhat tudásuk gyarapításához. Egyike a legjobb megfigyeléseknek William Roe-é, aki Mica Mountain-ben (British Columbia) látott egy nagylábút, 1955 októberében.
Roe egy bokorban rejtőzött, a közeledő lény nem láthatta, Szemmel láthatóan nőnemű volt, körülbelül 180 centiméter magas, 1 méter széles, és legalább 135 kilogramm súlyú. Körülbelül hat méterre lehetett a bokortól, amikor leguggolt pont azzal a bokorral szemben, amely mögött Roe rejtőzött.
Roe pontos leírást tudott adni a fejéről, hajáról, ábrázatáról, alakjáról és járásáról.
„Végül a vad lény biztosan szagot kapott, mert éppen rám nézett a bokor ágai között. Meglepetés tükröződött az arcában. Olyan komikus volt, hogy el kellett mosolyodnom. Még mindig guggolva hátrált három-négy lépést, aztán fölegyenesedett és elsietett azon az úton, amelyiken jött. Egy pillanatra még visszanézett a válla fölött, nem éppen ijedten, csak éppen mintha nem akarna kapcsolatba kerülni semmi idegennel.”
Megfordult Roe fejében, hogy lelövi ezt a ritka példányt, már nyúlt is a puskájáért. De nem volt képes elsütni. „Bár nem neveztem a teremtményt embernek, mégis úgy éreztem, hogy a lényben van valami nagyon is emberi, soha nem tudnám megbocsátani magamnak, ha megölném.”
Állat vagy ember ez a különös lény? A tudósok is, és akik látták már, s bizonytalanok a válaszban. „Bárcsak egyszer, legalább egyetlen példányt megvizsgálhatnánk!”. Vannak, akik úgy gondolják, hogy el kell ejteni egy nagylábút, hogy egyszer s mindenkorra bizonyítást nyerjen létezése, de szembe találják magukat azokkal, akik erősen érzik, hogy inkább békén kell hagyni őket. Semmi sem jogosíthatja fel az embert arra, hogy puszta kíváncsiságból öljön.
|