A Bermuda-háromszög az Atlanti-óceán nyugati oldalának az a területe, ahol hajók és repülőgépek tucatszámra tűnnek el nyomtalanul, ezért tartják minden idők egyik legnagyobb valódi rejtélyének. A gépeltűnések teljesen érthetetlenek, okuk pedig feltehetően olyan erő vagy jelenség, amely mindeddig ismeretlen a tudomány számára.

   Charles Berlitz The Bermuda Triangle (A Bermuda-háromszög) és Without a trace (Nyomtalanul) című könyvei sikerkönyvek lettek. Ő írta:

   „Kis és nagy hajók tűnnek el nyomtalanul. Még roncs sem marad utánuk. Mintha csak valami ismeretlen erő a hajót és legénységét valami más dimenzióba rántaná át.” Sehol másutt a világon nem történik annyi, s olyan alaposan dokumentált megmagyarázhatatlan eltűnés, mint itt, s jellemző az eltűnés hirtelensége, a szokatlan körülmények, s olyan egybeesések, amelyek a képtelenséggel határosak.

   A témával foglalkozó írók szerint 1854-ben a Bella nevű brit hajó tűnt el, útban Rio de Janeiro-ból Jamaicába. 1886-ban a háromszög beszippantotta a Lotta svéd hajót. Két évvel később a Viego spanyol kereskedelmi hajó veszett el mindörögke. 1880-ban az Atlanta brit tanulóhajó 290 kadéttal és teljes legénységével hajózott bele a feledésbe. 1884-ben pedig az olasz Miriamon vált köddé.,

   1902-ben a kubai Mansanillo-ból a Chile-i Punta Arenas-ba tartó német hajót, a Freyát állítólag megtalálták a háromszögben. A legénység eltűnt. A hajó az oldalára volt dőlve, árbócai összetörve. Minden jel arra mutatott, hogy rendkívül erős viharba került.

   1918-ban a Cyclops szénszállító óceánjáró szívódott föl titokzatos módon. Volt rádiója, de segélykérő üzenetet sehol sem észleltek. 1925-ben a Raifuku Maru japán teherhajó viszont kért segítséget, ám az üzenet még inkább növelte a titokzatosságot, a rádiós állítólag a következőt mondta: „Őrült veszély! Gyertek gyosran!” 13 évvel később, 1938-ban az ég felhőtlenül kék, az óceán pedig nyugodt volt. Az Angol-Australian gőzhajó, miután rádión közölte, hogy  minden rendben, belehajózott a Bermuda-háromszögbe. Sosem kerültek ki belőle.

   1948 januárjában a Star Tiger brit repülőgép az Azori-szigetekről a Bermudák felé tartott. Megszokott útjának végéhez közeledett. „Az időjárás kitűnő, a repülési viszonyok ideálisak. Érkezés menetrend szerint.” Soha nem érkezett meg.

   1948 decemberében egy Douglas DC-III repülő Puerto Rico-ból Floridába tartott. A pilóta állítólag a következőt rádiózta: „Közeledünk a leszállópályához. Még 80 km délre… Látjuk Miami fényeit. Minden rendben. Készen állunk a földi irányításra.” De amikor Miami néhány perccel később megkezdte volna az irányítást, semmilyen választ nem kapott. Egyetlen szót sem hallottak többé a repülőgépről. Ahol a DC-III eltűnt, a víz csak 6 méter mély volt, a mentőalakulatok mégsem találtak se roncsokat, sem túlélőket.

  1950 júniusában jó időben, nyugodt tengeren a Costa Rica-i Sandra teherhajó és 28 tagú legénysége tűnt el. „Mi történhetett velük? Halvány fogalma sincs senkinek.” – mondja a tárggyal foglalkozó egyik szerző, Adi-Kent Thomas Jeffry. Az Eastern Airlines légitársaság egyik gépének legénysége és utasai alami sötét dolgot tapasztaltak. A gépet Miami-nál 10 percig nem észlelte a radar. De mire elrendelték a teljes készültséget, a repülő újra megjelent és biztonságban földet is ért. A gépen nem észlelt senki semmi baljós dolgot. Csak arra nem volt magyarázat, miért késett a fedélzeten minden óra 10 percet.

  A háromszög hatásának foka rémülettel töltötte el a kutatókat, amikor Wayne Meshejian professzor bejelentette, hogy az Országos Óceanográfiai Intézet egyik különösen érzékeny meteorológiai műholdja következetesen rosszul működik a Bermuda-háromszög felett.